Sötét ura 4 világnak,

Teremtője éjszakának

Jöjj elő, ha hívlak téged,

Az ellenségem ellensége

Mágikus erőm és varázslatom árán,

Megtisztul a lélek, és elpusztul az ármány

A végtelen időben megidézlek téged,

Ott, hol kopogtat a halál s véget ér az élet

Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,

Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz.

Kérlek, segíts most nekem,

Hogy ellenségem porrá legyen!

A rámruházott hatalom,

Add, hogy gonoszt pusztítson!Sárkányiga!

Pokolnak vak sötétje,

Ártatlanok vére

Mindenható kezem,

Bűnös szívedet elérte.

Sárkányiga!

Túlvilági erő, karmazsin láng,

Vesd le régmúlt idők homályát!

Nem riadok vissza,
Hogy ellenség megússza.

A rámruházott hatalom,

Add, hogy gonoszt pusztítson!

 

 

Sötétség a szürkületben,

Vértől duzzadó mederben,

Időknek sírjába temetve,

Téged hívlak most életre,

Hogy emeld az erőm négyszeresre,

Pusztuljon vele minden,

Mi eddig utadba állt,

S legyen helyette sivár,

De reményekkel teli táj,

Egyesítsük hát hatalmunkat,

És öltsön testet most benned a tudat...

 

Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,

Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz!
Sötét erő, szenteld nekem ezt a percet,
Szokatlan kérésem lenne most énnékem.

Két bolond nyaggat folyton,

Hogy ez a hegy elpusztuljon,

A rám ruházott hatalom,

Add, hogy hegyet romboljon!

Add, hogy hegyet romboljon
Sárkányiga!